A magyar futball igaz története

Amikor elfelejtenénk végre az olyan kandúrokat, mint Priskin Tamás, akkor mindig csinálnak valamit. A magyar válogatottból kikopni képtelen Tomi az orosz másodosztályban az elmúlt három meccsen hat gólt rúgott. És ez sok.

A kecskeméti Vukaszovics találkozik a tizenhatos előterében Éger tanár úrral, aki mire elkezd hátrafelé futni már majdnem a kapuban van a labda. A magyar középhátvédiskola, ugye.

Az algériai-francia, vagy marokkói-francia, vagy tunéziai-francia Sekour egyszer már mintha a nyár végén is hosszú gatyában lett volna az egyik meccsen, de most képi bizonyíték is van rá, hogy aznap, amikor nyugdíjas hordák foglalták el a Széchényi fürdőben a kinti medencét, akkor ő cicanadrágban lépett pályára Debrecenben. Mit lépett pályára, miután kicselezte magát a 100 százalékos helyzetből, gólt érő támadást vezényelt az alapvonalról a Loki ellen, így mentette 2-2-2-re a meccset a Pápa.

Nem ez volt az első meccse idén a Pápának, ahol Szűcs Lajos mindent védett csak a túlbúzgó védők technikai képzetlenségét nem. A Loki hazai pályán a 87. percig 2-0-ra vezetett a Pápa ellen, de aztán kis bírózással egyenlítettek a vendégek. Két elégedett csapat távozhatott a pályáról.

Kamenár, a győri Higuita találkozása Lencse Lászlóval az év kapusbakiját eredményezte a hétvégén az Eto és az épülő halálcsillag találkozóján, ahol volt minden, Videoton játékosok szivatták a Vidi egyik nagy ellenfelét, a 2-2-után Pintér Attila nem értette, hogy, amikor bajnokok lettek, miért nem zúgott a Pintér, köszönjük rigmus. A meccs után pedig a felcsúti fiúk bevallottan nem csak egy pohár sört ittak, hanem "néhány dobozos sört", ez lehet a magyar focisták szótárában az ordas bebaszás, ha az újságíró kérdez, hogyan ünnepeltünk. A lényeg azonban mégiscsak Kamenár és az ő emblematikus mozdulata.