A magyar futball igaz története

Én addig a pillanatig azt hittem, hogy ez a teljesen homály Videoton jól áll a walesi bajnok ellen, meg továbbjut, meg egyébként is kit érdekel, hogy ez nem olyan, mint a Barcelona-Bayern, mert van arányérzékem, amíg a Hajdú B. Pisti a szóviccek kiöregedő királya nem picsogta bele az éterbe, hogy

"azt sem szabad elfelejteni, hogy lesz egy visszavágó is, és nem jó belegondolni, hogy ezt a két csapatot még egyszer meg kell nézni egymás ellen."

TNS-Vidi 0-1, gól: Gyurcsó, gólpasssz: Oliveira.

Gyurcsónak fehér Audija van, nekem meg egy fehér Fordom, tudom, mit érzett, amikor ősszel leírta mindenki, de ha az Ádikanak kijött a fehér Audi, mit fog összefocizni Holender Filip Maserati?

A Vidinek mostanában nem megy Debrecenben, vezetnek, de a végén kikapnak, pedig most igazán megszökhettek volna a többi csapat elől, és ehhez a pocsék magyar középhátvéd hagyományok mentén nevelkedett Máté Péter is segített. Kleinheisler középre, Máté beavatkozik (pffff, már az is), majd a felpörgő labdát széttárt kézzel várva maga elé engedi Gyurcsót. Aki így is majdnem kihagyta. Az az ugrálás, az nagyon üt, jajj, te itt vagy.

majd folytatta az akciót. Amikor a meccs előtt a szakértők végig arról beszéltek, hogy milyen simán fog nyerni a Vidi, már akkor tudtam, hogy ebből egy sima égés is lehet. De a tisztes vereséget magyarázza a Podgorica.

Aztán még az ifjú Gyurcsó is piszkált egyet, hogy utána teljes apátiába forduljon a második félidő.  Még a Koszta Jani is kiakadt.