A magyar futball igaz története

Ez a meccs kicsit máshogy alakult, pusztító 8-1-et mértek ránk a hollandok. Devecseri Szilárd nevében is elnézést kérek.

Jobban kedvelem a győzedelmeskedő, mint a szerethető válogatottat, de amikor 5-3-at játszottunk az előző selejtező sorozatban Hollandiában, akkor egy pillanatra felsejlett, hogy mit is akar mondani Egervári Sanyi bácsi a szerethető válogatottal. Félidőben mentek 1-0-ra a hollandok, aztán Rudolf egyenlített, Gera fordított, hogy utána a 75. percben 3-3-ra mentse a meccset. Aztán persze kikaptunk 5-3-ra, de ez most mindegy.

Az a második félidő a magyar válogatott csúcsteljesítménye volt az elmúlt években (pedig négy gólt kaptunk), még a pökhendi kis pöcs hollandok is lekókadtak egy pillanatra, és akkor el lehetett hinni, hogyha a magyar válogatott ihletett állapotba kerül, akkor tud döntetlent játszani egy élvonalba tartozó csapat ellen, és ha ez összejönne ma este, akkor elégedettek lehetnénk. Még akkor is, ha valószínűleg nem lesz elég semmire. 

A magyar futball Európa középmezőnye, de a bundán szocializálódott magyar szurkoló egyenesen az európai összeesküvés-elméletek élmezőnye, ebből pedig egyenesen következik, hogy Szalai Ádám nem lázas, hanem éppen ördögi cselt vet, amiért nem játszhatott az észtek ellen. A lázmérőt a fűtőtesthez dugdossa szobája magányában, és közben Egervári Sanyi bácsi leváltásáról fantáziál.

A magyar válogatott ritkán sem tud úgy jól teljesíteni a nagy meccseken, ha előtte feszültség van az öltőzőben, vagy ha a játékosok úgy érzik, hogy komolyabb elvárást fogalmaztak meg velük szemben. És mivel most mind a két eset fent áll, ráadásul az elmúlt 3 évben 4 meccsen 19 gólt kaptunk a hollandoktól, akkora azt hiszem kijelenthető, hogy egyáltalán nem hiányzik most ez a holland-túra.

(Szalai a hétvégén két gólt rúgott, tizenegyest és kiállítást harcolt ki a Schalkéban.)