A magyar futball igaz története

Nézzen tétmeccsen szotyizó zalai ifistát, avagy a magyar középhátvédiskola újra lecsap.

Ez a meccs kicsit máshogy alakult, pusztító 8-1-et mértek ránk a hollandok. Devecseri Szilárd nevében is elnézést kérek.

Jobban kedvelem a győzedelmeskedő, mint a szerethető válogatottat, de amikor 5-3-at játszottunk az előző selejtező sorozatban Hollandiában, akkor egy pillanatra felsejlett, hogy mit is akar mondani Egervári Sanyi bácsi a szerethető válogatottal. Félidőben mentek 1-0-ra a hollandok, aztán Rudolf egyenlített, Gera fordított, hogy utána a 75. percben 3-3-ra mentse a meccset. Aztán persze kikaptunk 5-3-ra, de ez most mindegy.

Az a második félidő a magyar válogatott csúcsteljesítménye volt az elmúlt években (pedig négy gólt kaptunk), még a pökhendi kis pöcs hollandok is lekókadtak egy pillanatra, és akkor el lehetett hinni, hogyha a magyar válogatott ihletett állapotba kerül, akkor tud döntetlent játszani egy élvonalba tartozó csapat ellen, és ha ez összejönne ma este, akkor elégedettek lehetnénk. Még akkor is, ha valószínűleg nem lesz elég semmire. 

A hálátlan West Bromwich Albion, a csapat amely évekig foglalkoztatta Gera Zolit, nem tart igényt az elmúlt évized legjobb magyar focistájára, miután az elmúlt négy évből kettőt kihagyott sérülés miatt. Gera most még külföldi karrierben, Colchester Unitedekben, meg Leyton Orientekben gondolkodik, de eljött az idő a hazatérésre.
SZÁZ KISLEÁNY, EGY GÓLRA VÁR!