A magyar futball igaz története

Kit érdekel, hogy a Paks 10 meccs óta nyeretlen, amikor Simon Attila mar, mint egy kobra és szúr, mint egy méh, és 13 góllal vezeti a góllövőlistát.

Sárban futással nehezített ügyességi vetélkedőt rendezett vasárnap a Paks és a Fradi, és mint az ilyen meccsek általában, ez is ritka szórakoztató volt. A 2-2-re végződő találkozó a 63. percben érte el csúcspontját, amikor a tanulatlan Gerson az eset után egész éjjel a McDonald's-ban gondolkodó Jova Leventéhez passzolt, aki parádés labdalevétellel hozta kihagyhatalan helyzetbe Simon Attilát. Persze, azért majdnem kimaradt. 

Két héttel azután, hogy kiderült, ki a magyar Beckham (természetesen Pölöskey Péter), előbújt a szekrényből a magyar Panenka is. Simon Attila most az egyik legélesebb csatár a bajnokságban, és amikor tegnap a meccs után azt mondta, hogy tudta, csak alá kell böknie a labdának, mert a kapus úgyis elmozdul egy éles helyzetben (már ez is mit jelent, komolyan), akkor azt hittem, hogy ennél sokkal menőbben fog kinézni ez a tizenegyes. Vagy legalább nem a gólvonalon fog lepattani.

A Paks 2-0-ra verte a Kaposvárt hazai pályán, tombolhatott az Atomic Strike. Azonban még a meccs elején, amikor a Paks a sokpasszos szép játékát próbálta meg installálni a meccsbe, különleges pillanatnak lehetett szemtanúja a nagyérdemű.

Három rossz lövés, két sárga lap Mohl Dávidnak, két vereséggel nyitotta a szezont a Pécs. Pakson közben minden Simon Attiláról szól, aki két meccsen három gólt lőtt, és megcélozta a gólkirályi címet. Vagy a Videotont. Vagy mindkettőt.