A magyar futball igaz története

Ez a ligakupa csodálatos, jobb mint bármilyen tartalék-bajnokság volt régen. Sopronban ismeretlen játékosok küzdenek Böde Dániellel, aki mesterhármast rúg, de Moniz is arról beszél, hogy a hazaiak gólját egy Nyilasi szerezte. A Videotonban megrázza magát Lupeta, aki miatt Torghelle Sanyikának éppen nincs csapata, de a hír az, hogy Orbán Gáspár kapott tíz percet. Én mondom, a ligakupának párja nincs, még Rudolf Gergely szárnyalása a harmadosztályban sem ér fel hozzá.

Csodálatos, ritkán látható, fantasztikus és nehezen felejthető meccset játszott egymással a Puskásban a Fradi meg az Újpest. A meccset 22 ezren látták a helyszínen, és már a negyedik percben elveszthették az eszüket az újpestiek, amikor gepárd2, Bavon Tshibuabua teljesen stílusidegen módon, szép gólt lőtt kapásból. A Fradi megzavarodott, az Újpest rohamozott, és amikor Diallo egyenlített, nyugodtan lehetett volna már 0-2 az Újpestnek.

Az első félidőben fokozatosan érkezett meg a Fradi meccsbe, a fordulás előtt nem sokkal pedig a vezetést is megszerezhette volna. Józsi György kapásból lőtt, a kipattanót Diallo bikázta bele az ihletett állapotban röpködő öregfiúba, Balajcza Szabiba, de nem volt vége, újabb kipattanó, amit a gólvonalról vágnak ki, de 10 másodperc múlva már újra Diallo fejel kapufát, a kipattanó pedig a földön agonizáló Vasziljevics kezén változtat irányt, így nem tud kapura lőni Böde. FUTBALL!

A második félidő rögtön egy Juanan öngóllal indult, nem volt olyan Fradi gól egyébként, aminél nem lett volna a közelben Juanan, mint tucatlégiós. Már ekkor zöld füstbe borult a lelátó, Böde gólja után pedig már lemondtak a szurkolók a magukra erőltetett nyugati sztenderdekről, és jöhettek a rohamrendőrök megfékezni a pofozkodás felé tartó ünneplést. Ha ezt a meccset negyven éve játszották volna, és nem 3-1, hanem 5-4 lett volna a vége, akkor ma erre a Fradi-Újpestre is könnyes szemmel lehetne bezzegezni, hogy a régi szép idők. Még ilyet, még sok ilyet, fiúk!

Valószínűleg életében nem fog mégegyszer egymás után két ekkora gólt lőni Böde Dániel, de most megrúgta, úgyhogy mindenki álljon meg egy percre. Kedden a saját térfeléről megindulva mattolta a közepesen erőszakoskodó észteket, szombaton pedig lekopírozta a keddi akciót annyi különbséggel, hogy az észtek verőlegénynek tűntek a tavalyi Pápa-Egert idéző pápai védőkhöz képest.

Ricardo Moniz a meccs után először kabaréba hajló jelenetet adott elő segítőjével, ő magyarul mondott egyszerű szavakat, amiket hollandra fordított Máthé Csaba, aztán úgy csináltak, hogy ja, bocs, csak összekeveredtünk, majd Moniz azt mondta, hogy szívesen lát még ilyen gólokat Bödétől, akár a hollandok ellen is. Azt hiszem, az egész jelenet azt volt hivatott megmutatni, hogy Moniz már kicsit magyarnak érzi magát, és hamarosan akár az is kiderülhet, hogy mit gondol a székelykáposztáról. 

Nem lehet nem szeretni Böde Dánielt, fradista, futballista, és ha még lassúnak is tűnik az első lépése, de ha már lendületbe jött, észt legyen a talpán, aki szabályosan megállítja. Igaz, most annyira nem is akarták, de ez már fájjon Tarmo Kinknek, és az Ahjuperának.

A Böde-Németh Krisztián csatársor meglepetés volt, de működött, mindketten jól játszottak, de ez főként nem annak volt köszönhető, hogy a Böde-Németh jobb lenne, mint a Böde-Szalai, hanem, hogy Hajnal Tamás személyében volt egy támadó típusú belső középpályás, és nem abban kellett bízni, hogy majd egy középpályásként játszatott védő hirtelen jó labdákat kezd osztogatni. De ez még nem minden.

Ebben a blogban gifek lesznek, a nagyon megindító pillanatokban pedig megmondom, mi van ezzel a rohadt magyar futballal!