A magyar futball igaz története

Egyelőre se szövetségi kapitány, se válogatott meccs a láthatáron még vagy fél évig, mert a szövetség úgy érezte, hogy akárkivel is állunk ki novemberben az hatalmas égés lehet. Kétsége senkinek ne legyen, hogy legkésőbb februárban lesz kapitány és meccs is, és az is biztosnak tűnik, hogy külföldi kapitány lesz, és mint ilyen, egy benga csatárt akar majd játszatni. Futács Márkónál pedig batárabb strici kevés van most a bohócligában, 5 meccsen 3 gól és 4 gólpassz, jól jöhet még ha Szalai Ádika továbbra is úgy gondolja, hogy nem lehetnek valós céljai válogatottként.

Komolyan, ezek a focista gólörömök, ahogy simogatják egymást, csak megerősít abban, hogy a futballistánál nincs magabiztosabb férfi, mert többezres tömeg előtt sem szégyellik vállalni érzelmeiket. Így van ezzel Futács Márkó is, aki pár év után végre kiszabadult az angol másodosztály magyar futbalistákat megtörő pokoli bugyraiból, hogy hazatérjen a Diósgyőrbe, ahol első meccsén rögtön egy életerős bazmeggal és tapival ünnepelte első bohócligás gólját. Üdvözlégy itthon, Márkó!

Az átigazolási időszak utolsó napján több nemzetmentő üzletet is nyélbe ütöttek. Pintér Ádám az orosz Tomszkban kötött ki, így hamarosan újra láthatjuk talán a válogatottban. Megoldódott Koman ügye is, aki a Krasznodarból az Uralhoz szerződött, így ő is meg van mentve. Akárcsak Rudolf Gergely, aki három évre Győrbe igazolt, időnként már azt érzem, hogy a Győr túl sok játékost vesz, de hát nincs mit tenni, így is gyengék. Rudolf válogatott így sem lesz, Egervári Sanyi bácsi ugyanis tudja, mennyit ér a szakma Győrben.

A Debrecen, szigorúan ramadán után, megszerezte L'Imam Seydit, az ő helyére a világbajnoki bronzérmes Futács Márkó érkezett Diósgyőrbe. A Honvédból kiutalált Délczeg Gergely Paksra ment, onnan Eppel Márton az MTK-ba, de az utolsó nap nyertese természetesen a Ferencváros. A Fradi megszerezte a Real Madridból a középső védő Mateost, akit José Mourinho is többször megdícsért, de a csapatba azért sosem tette be.