A magyar futball igaz története

Nem ez volt az első meccse idén a Pápának, ahol Szűcs Lajos mindent védett csak a túlbúzgó védők technikai képzetlenségét nem. A Loki hazai pályán a 87. percig 2-0-ra vezetett a Pápa ellen, de aztán kis bírózással egyenlítettek a vendégek. Két elégedett csapat távozhatott a pályáról.

Egy pillanat alatt szitokszó lehet egy magyar focistából, ha teljesen indokolatlanul válogatott lesz, majd a sorsdöntő meccsen igazi nemzetvesztő hibát vét, ráadásul a hétköznapokban csapattársa egy másik olyan játékosnak, aki teljesen indokolatlanul válogatott lett, és szintén igazi kretén volt egy sorsdöntő mecsen. Guzmics Richárd kezdte a sort, Devecseri Szilárd folytatta, most pedig a nyerő lovon ne változtass elvét követve, Fótyik Dominik (reméljük az ő InStat számai is jók, mert az InStat-számok olyanok, mint a Fibonacci-sorozat, és a pí egyszerre) mutatta meg, hogyan lehet eldevecsirisedni, méghozzá a két nagy előd óvó tekintete előtt. Egyébként Devecserinek és Guzmicsnak is meg volt a lehetősége, hogy egy szép nyugodt karriert lehúzzon a bohócligában, de ez a két meccs elintézte a renoméjukat egy életre.

Szegény szlovák szerencsétlen 2008-ban játszott a Fehérvárban, de csak négy meccs erejéig, miután egy éppen hosszabbításra álló kupameccsen kiejtette magát a profi futballból. Takács büntetőjét védte Sebők Zsolt, a kipattanóra pedig érkezett Durica, aki nagyjából úgy megzavarodott, ahogy csak Tokody Tibor tud. Két hét múlva már újra Szlovákiában volt. (A tizenegyest természetesen Dombi Tibor harcolta ki, KI MÁS?!?!)