A magyar futball igaz története

Sárban futással nehezített ügyességi vetélkedőt rendezett vasárnap a Paks és a Fradi, és mint az ilyen meccsek általában, ez is ritka szórakoztató volt. A 2-2-re végződő találkozó a 63. percben érte el csúcspontját, amikor a tanulatlan Gerson az eset után egész éjjel a McDonald's-ban gondolkodó Jova Leventéhez passzolt, aki parádés labdalevétellel hozta kihagyhatalan helyzetbe Simon Attilát. Persze, azért majdnem kimaradt. 

Igazságos hármassal küldte haza a Mezőkövesd a tavaly ilyenkor még szebb napokat látott Győrt. Véber György már a második gólnál is kisebb sprintet vágott le, aztán jött a harmadik egészen a 442 tábláig. Pintér Attilát megint a klubtulajnak kell majd megvédenie a szurkolóktól, zenghet, zúghat a Pintér, köszönjük.

Bár az utolsó hat meccséből ötöt elvesztett a Pápa, nem lehet mondani, hogy nem tesznek meg mindent a fiúk a sikerért. A vezetőség például éppen megszabadult a korábban korszakos tehetségnek kikiáltott Tóth Bencétől, valamint a több bohócligás csapatban is megfordult, a kapu fölé bombázott tizenegyesek egyik avatott szakértőjének számító, Ivancsics Gellérttől.

Igaz, egyikük sem játszott már az elmúlt időszakban, Ivancsics Gellért meg nagyjából soha, de Győrben a négy kapott gól után nélkülük is egészen pofás dolgokat művelt a Pápa, ez a kapufa utáni dupla ollózás és tarkórúgás különösen megkapó volt.

Pintér Attila felrajzolta, Kamenár és Trajkovic megvalósította. A 9 győri csodamásodperc.

Senkit se tévesszen meg, hogy három gól is volt a Győr-Debrecen meccsen, ebből az egyik pedig Völgyi Dániel szokásos ágyúzásainak egyike. A forduló másik nagy rangadója maga volt az életfogytiglan tartó sírás, és az ostorral a testre mért büntetés. Keresni kellett a közepes teljesítményeket is, de Völgyi azért adott még két gólpasszt is. Bezzeg a Fradi-Újpest a régi időket idézte.