A magyar futball igaz története

Sárban futással nehezített ügyességi vetélkedőt rendezett vasárnap a Paks és a Fradi, és mint az ilyen meccsek általában, ez is ritka szórakoztató volt. A 2-2-re végződő találkozó a 63. percben érte el csúcspontját, amikor a tanulatlan Gerson az eset után egész éjjel a McDonald's-ban gondolkodó Jova Leventéhez passzolt, aki parádés labdalevétellel hozta kihagyhatalan helyzetbe Simon Attilát. Persze, azért majdnem kimaradt. 

Igazságos hármassal küldte haza a Mezőkövesd a tavaly ilyenkor még szebb napokat látott Győrt. Véber György már a második gólnál is kisebb sprintet vágott le, aztán jött a harmadik egészen a 442 tábláig. Pintér Attilát megint a klubtulajnak kell majd megvédenie a szurkolóktól, zenghet, zúghat a Pintér, köszönjük.

Időnként az ország első számű halálcsillagának első számú csatára is tévedhet, ezzel továbbra is a kiesés kies határmezején tartva a csapatát. Lencsének itt az üreskapu is kevés volt, de hát nagyon gyorsan pattant a labda, így pedig köztudottan nagyon nehéz, a Puskás hiába vezetett 2-0-ra, végül a Lencse helyzeténél nyolc védővel is teljesen tétova Kecskemét kiegyenlített. Újra futball.

Ez a ligakupa csodálatos, jobb mint bármilyen tartalék-bajnokság volt régen. Sopronban ismeretlen játékosok küzdenek Böde Dániellel, aki mesterhármast rúg, de Moniz is arról beszél, hogy a hazaiak gólját egy Nyilasi szerezte. A Videotonban megrázza magát Lupeta, aki miatt Torghelle Sanyikának éppen nincs csapata, de a hír az, hogy Orbán Gáspár kapott tíz percet. Én mondom, a ligakupának párja nincs, még Rudolf Gergely szárnyalása a harmadosztályban sem ér fel hozzá.

Ehhez képest Devecseri Szilárd öngólja semmi sem volt Hollandiában. Az egyik görög fiú ezzel az öngóllal ajándékozta meg Romániát, aztán Görögország simán kijutott a vébére.