A magyar futball igaz története

Az hagyján, hogy 2013-ban még van olyan magyar focista, aki szerint jó ómen a Véber Gyurinak a tévében megüzenni, hogy télen félrészeg hülyékkel kispályázik, de Bognár György Stefinek becézi a fiát. Csak az a kérdés, hogy a kutya, vagy a sör után.

"Az, hogy egy top edzőt idehozunk, és elkezd okoskodni, és elkezdi a magyar játékosoknak, hogy légy szíves, fáradj arrébb, és légy szíves, tolódj egy kicsit, erre nincs idő. A magyar játékosnál nincs légy szíves. Takarodjál oda, mert levágom a fejed. Így kell beszélni velük, legalábbis így gondolom. Pintér Attila erre maximálisan alkalmas. Lehet, hogy a személye megosztó a közvéleménynek, de üdvözlöm ezt a döntést."

Hajdu Attila, mint a keleti blokk egyik igazi mágusa megmondta, hogy miért jó választás Thomas Doll a Fradi kispadjára. A német edzők közül, akikkel dolgoztam, egy Ralf Minge nevű úr értett meg a legjobban, aki NDK válogatott volt. Olyan dolgokat, ami itt történt velünk, azt a nyugatnémetek nem értették. Például az önbizalom kérdését. Nem értették, miért van az, hogyha valaki hibázik, utána pedig lehajtja a fejét, egy keletnémet viszont tudja, miért van ez. Doll talán ezt a magyar közeget ezért egy picit jobban fogja érteni.

Az év trollkodása után mindenki elé odaállt Pintér Attila, hogy megmondja, hogy a bohócligára építi a válogatottat, de a magyar újságírás árokásói már most megpróbálják ellehetetleníteni a mondandóját. Egyébként én már magamhoz tértem.

Év végén a sportújságírók hajlamosak megválasztani a legjobb magyar focistákat, meg ami még eszükbe jut, úgyhogy idén díjazták a legjobb bohócligás légióst is. A sorrend: Besic (ki más?), Adamo Coulibaly, Marco Caneira. Egyedül az isteni Davide Lanzafamét hiányolom ebből a hármasból, de a magyar sportújságírás egyik fenegyereke, Fekete Zsuzsa sem rejtette véka alá a véleményét, nála ugyanis a legjobb Magyarországon látszó légiós Mikolics Nemanja lett. A még meg sem született gyermekektől is elnézést kérek a nevében.