A magyar futball igaz története

Mostanában kezdtem azt hinni, hogy Rafa Wolfe megtanult focizni, de aztán a Bayern ellen mutatott valamit a régiből. Mozdulata egyszerre példázza a magyar és a német futball közti különbséget, valamint a Győr idei szezonkezdetét. 6 meccs, 4 vereség, 2 döntetlen.

Van, amikor az ember érzi, hogy be kéne fejezni, de inkább úgy dönt, hogy ráhúz még egy szezont. Úgyis a BL-ben indulunk, csak csere leszek, egy év még belefér. Aztán kiállítják a kezdő kapust, és Szasa Sztevanovics találkozik a fradista Diallóval. Eszméletvesztés, mentő, két nap kórház.

Baszok én az aranylabdára, meg arra az arany golyóra, senki sem vert akkora gólt, mint én '97-ben az MTK-nak. De Fröhlich Roland azért most megpróbálta a Videoton ellen. 

Pár héten belül kiderül, megyünk-e jövőre Brazíliába, ha nem, akkor Brazíliát kell megrendelni az interneten. Ilyen egyszerű, de előtte még szerdán a csehek. TÁMADÁS!

A kukás, miközben még mindig a bohócliga egyik legjobb kapusa, tavaly majdnem kiesett a Pápával, csak az utolsó forduló szerencsés összjátékainak köszönheti, hogy nem. A diósgyőri utolsó forduló után megkérdezték tőle, hogy ez most, ez hogy volt, Lalikám, erre kicsit hebegett, majd klasszikus arckifejezését felvéve azt mondta: Tudod ki ez, aki így beszél? Tudod ki ez, drága csillag?!

És, hát ilyenkor, ahogy az Oscar-beszédeknél lenni szokott, Lali folytatta: csókoltatom a feleségem, a gyerekeimet, a Danikámat, a Lalikámat, az édesanyámat, mindenkit, bent maradtunk, és jövőre jobbak leszünk! Erre kukás kéz fel!