A magyar futball igaz története

Hogy most a Győr ezzel az idei szezonstarttal a tavalyi értelmezhetetlen bajnoki címéért bűnhődik, azt én nem tudhatom, mindenesetre az ETO idén azt a meccset sem nyeri meg, amit megérdemel, sőt, majdnem elveszíti, mint ezt a mostanit, a Videoton ellen. Az első félidőben eldönthették volna, még úgy is, hogy Pintér Attila szellemtizenegyest látott. (Az ilyen veszélyes, mindenki óvakodjon.)

De Pátkai egy méterről fejelt gólja után Juhász Roland a 25 éves Juhász Rolandra emlékeztető módon robbant be egy szögletre, és ilyenkor nincs kigyelem. A második félidőben pedig, ha a kis Nemanja nem a kapu előtt tornászó védőt, hanem az üres kaput találja el tiszta helyzetben, akkor már most edzőváltásról beszélnének Győrben. Mondjuk, lehet, hogy így is.

Jó ez az idei Fradi, csak a rangadókon ne kéne játszani. Vasárnap délután, a szezon idei egyik legjobb meccsén, újra kijött a Fradin a már a Videoton ellen is látott probléma, hogy rengeteg helyzet kell a csapatnak a gólhoz, miközben a védelemben középpályások játszanak. De, ami új volt, hogy a Fradi hátrányban tendenciaszerűen összeesik, és még Dombi Tibi is veszélyes lesz ellene a kapura.

Amíg a Videoton ellen 2-0 után, igaz emberhátrányban, kaphattak volna még kettőt, addig most Debrecenben 3-1 után érződött, hogy a fiúk befejezték, pedig volt még hátra 20 perc. Nem az utolsó pillanatokban szerzett Szakály-gól volt az egyetlen helyzet, amikor Besic ( százmilliókat érő, egyébként középpályás Besic) sétálgatott középhátvédben. A szerencsétlen még háttal is állt a labdának.

Súlyos sorsolással kezdte a Fradi az idei évet: öt meccsen 9 pontjuk van, megverték a Győrt, és az MTK-t, miközben kikaptak a Lokitól és a Videotontól, és ez egy árnyalattal jobb teljesítmény, mint várni lehetett. Egyszerűbb meccsek jönnek, ezeken szokott eldőlni, hogy valaki a mezőny elejéhez tartozik, vagy a közepéhez. El kell kezdeni nyerni. Különben megint jövőre.

Aki hajlandó megnézni külföldi meccseket csak azért, mert tudni akarja, hogy milyen formában vannak a bohócliga szellemiségétől elszakadt honfitársaink, az most remélem nem követett el végzetes hibát. Ugyanis Huszti Szabi és Szalai Ádi gólpárbajává nemesedett a Hannover-Schalke (2-1). Huszti előbb gólra váltott egy tizenegyest, majd parádés labdát varázsolt a pápai Griffiths-re hajazó Dialló fejére (mindenkiben van egy kis bohócliga).

2-0 után az idén inkább középcsapatra, nem mint kupaindulóra emlékeztető Schalkéban betalált a kiugró Szalai, így a magyar fiúk három kanadai ponttal, és egy Huszti Szabi pirossal (durvaságért) fejezték be a meccset. A Schalke meccseit egyébként nem úgy kell nézni, hogy mit játszott a Schalke, hanem hogy mit játszott a Szalai, mert a Schalke csak a gazdatest, míg Szalai Ádi a mi legjobb parazitánk.

Fehér Zoltán, miután kiegyenlített a Kecskemét ellen, meg is nyerhette volna a meccset. Ráadásul az egész Kecskemét-Haladás ilyen volt, pedig én eddig elhittem a Haladást. Még a tippmixem is elment. De ezért a legurított labdát kapásból a hátam mögé lőni helyzetért megérte. 

Holman Dávid gólt lőtt az MTK-nak, aztán Józsi Györggyel egymás nyakába omlottak, mint a nyári nap utolsó sugarai elől az árnyékba menekülő piknikezők egy XIX. századi festményen.