A magyar futball igaz története

A tavaszi zártkapus 2-2-őn, ahogy a 92. percben hatan vettünk körül két románt, majd Mészáros szerelte Vargát, ami után a labda valamelyik nevesincs csatárhoz pattant, aki remek ütemérzékkel a kimozduló Király Gabit megelőzve a kapuba lőtt, abban volt valami abból az önsorsrontó magyar válogatott attitűdből, amely végigkísérte minden harminc alatti magyar férfi egész fiatalságát. Ha ezt kihagyjuk, a Szalai-Böde-tandemet viszont nem, akkor nyerni fogunk.

Mint minden ősszel, 1998-ban is létfontosságú meccset játszott a magyar válogatott, akkor szintúgy a románokkal, persze nem nyertünk, és a románok utána ki is jutottak az EB-re, de a Hrutka Rudi egy életre beírta magát mindenféle nagykönyvbe az egyenlítő góllal.

Lipták Zoltán Juhász Roland és Mészáros Norbert kiesésével gyanús, hogy játszani fog a románok ellen, de szerencsére ilyen formában van, középhátvédként rohamozza az ellenfél kapuját. Ennél már csak az lenne szürreálisabb, ha az Éger Lacit hívnánk be.

Dzsudzsák Balázs úgy készül a románok ellen, hogy nem érdekli, mit üzengetnek neki Romániából, hanem megeszi a reggeli kakaóscsigát cukros vérrel, aztán bemelegítés közben beáll a kapuba. Király Gábor a múltkor figyelmeztette, hogy úgy vetődik, hogy abból még bármi is lehet, de főleg sérülés, bazmeg, ezért Dzsudzsák most nem vetődött. Így öröklődik a tudás idősről fiatalra.

Csatlakozz a műértő közösséghez a Twitteren, vagy a Facebookon, vagy várd meg, mi lesz a pénteki román-magyar inkább.

Azon kívül, hogy neki van a legjobb frizurája a bohócligában, George Menougong ilyen gólokat tud lőni. Átugor egy lábtörést, aztán visszaszerzi az elvesztett labdát, majd a léc alá bombáz. És idén már nem először. Hat meccs, három gól, három gólpassz, a hat kanadai pontból három az ország halálcsillaga, a Puskás Akadémia ellen. Köszönjük, George!