A magyar futball igaz története

A magyar futball Európa középmezőnye, de a bundán szocializálódott magyar szurkoló egyenesen az európai összeesküvés-elméletek élmezőnye, ebből pedig egyenesen következik, hogy Szalai Ádám nem lázas, hanem éppen ördögi cselt vet, amiért nem játszhatott az észtek ellen. A lázmérőt a fűtőtesthez dugdossa szobája magányában, és közben Egervári Sanyi bácsi leváltásáról fantáziál.

A magyar válogatott ritkán sem tud úgy jól teljesíteni a nagy meccseken, ha előtte feszültség van az öltőzőben, vagy ha a játékosok úgy érzik, hogy komolyabb elvárást fogalmaztak meg velük szemben. És mivel most mind a két eset fent áll, ráadásul az elmúlt 3 évben 4 meccsen 19 gólt kaptunk a hollandoktól, akkora azt hiszem kijelenthető, hogy egyáltalán nem hiányzik most ez a holland-túra.

(Szalai a hétvégén két gólt rúgott, tizenegyest és kiállítást harcolt ki a Schalkéban.) 

Elek Ákos, és Pátkai Máté igen, Vadócz Krisztián nem kell a magyar válogatottba. Vadócz védekező középpályásnak tud támadni, támadó középpáláysnak tud védekezni, és mivel ilyen játékosból rengeteg van Magyarországon, ezért ő nem kell a válogatottba.

Majd, ha az Elek ilyen gólt rúg egy olyan meccsen, ahol tízezernél többen vannak, akkor visszavonok mindent. Ha a Pátkai, akkor is. Vagy ha a tartaléknak nevezett Simon Ádám.

Nehezen lehetne azt mondani, hogy a magyar válogatottban Vanczák Vilin kívül van olyan játékos, akitől nem rettegnék középhátvédben. Mészáros Norberten elment a román meccs itthon, Guzmics művész úron idegenben, Lipták doktor úr mellett meg lassan már a sámáni nagyfaterom is megcsinálja a cselt. Viszont Hollandiában végre bekerült a csapatába Otigba Kenneth, a 21. század Sowunmi Thomasa, és még gólt is fejelt a legutóbb. Nem túlzás kijelenteni, hogy minden megoldás érdekel a 2016-os selejtezők előtt.

Hogy terjedt el a zöldségesek, valutaváltók és futballisták között a puszival való köszönés, azt én nem tudhatom, de ez igazából nem is elterjedt, hanem inkább itt maradt, valahonnan régről. Ahogy Juhász a pusziért nyújtózkodik, az egész napra itt marad velem.

Csatlakozz az ellenálláshoz a Facebookon, vagy a Twitteren. Hogy a Rolival mindig ilyen dolgok történnek, őrület.

Tudom, hogy ez most fájni fog, de a magyar válogatott nem szar. A nagy meccseken közepes, de a kiscsapatokat rendszeresen keményen elveri. Most éppen azt az Észtországot, amely majdnem elkapta Hollandiát pénteken. Ha van egy kis szerencsénk az első, egyébként kabaré öngól előtt, már 2-0-ra vezethettünk volna.

De a 2-0-hoz az igazi észt specialista, Hajnal Tamás gólja kellett, akit a kezdőben meglepő módon bent maradt, Koman Vladimir szolgált ki. Egervári Sanyi bácsi egyébként nem kis röhögést okozott a felállással, hogy akkor most ő, éppen lemondani akar Guzmiccsal, Elekkel és Laczkóval, vagy ez komoly, és bár egyikük sem játszott jól, de a győzelmet nem kell magyarázni, az öt rúgott gólt meg végképp nem. Sanyi bácsi, a minitrapattoni, átverte az észteket csúnyán, ráadásul minket is.

A második félidőben egy idő után már olyan jók voltunk, hogy végre Németh a kisjézus Krisztián is betalált, igaz lesről. Németh igazi pechvogel a válogatottban, rengeteg kapufát lőtt már, de ez volt az első gólja az elmúlt 10 év legnagyobb magyar tehetségének. Van, aki lassan érik, de annál jobb lesz, lásd: Koller Krisztián a Pécsben.

A meccs után persze még folytatódott a román-magyar. Szalai Ádika hisztizett, hogy nem játszott, Dzsudzsák hisztizett, hogy rendőrök előtt kellett edzeni, milyen országban élünk, Egervári Sanyi bácsi képéről meg alig lehetett letörölni az önelégült vigyort, azután hogy mi nyertünk, a románok meg kikaptak. A zakó után Victor Picurka, jó román szokás szerint, szintén velük foglalkozott, úgy gondolja, hogy megbundázták a meccset az észtek. Azzal láthatóan nem számolt, hogy olyan labdarúgó még nem született, aki ilyen öngólt tud rúgni tudatosan, mint ők 0-0-nál.