A magyar futball igaz története

A kecskeméti Vukaszovics találkozik a tizenhatos előterében Éger tanár úrral, aki mire elkezd hátrafelé futni már majdnem a kapuban van a labda. A magyar középhátvédiskola, ugye.

A Kecskemétnek 60. perc emberelőny annyira volt elég, hogy kapjon egy sima hármast a Debrecen ellen, mindezt hazai pályán. A harmadik gólnál a debreceni Korhut Mihály egyszerre volt Holender Filip, Váczi Zoli és Lionel hormonálisan megtámogatott Messi. Ha Laczkó Zsolt válogatott lehetett, akkor Korhutnak egyszerűen kötelező a behívó ezekben a vérzivataros időkben.

Mohl Dávidról eddig is lehetett sejteni, hogy nem egy Páling Zsolti, de ez a szabadrúgásgól fölveti a kérdést, ha ilyet tud rúgni tudatosan, akkor minek emeli föl a kezét előtte, hogy bemutassa a figurát. Csak rúgja, aztán haladjunk. A Kecskemét-Pécs egyébként is misztikus volt, 2-0-ra vezett a Kecskemét, aztán 5-2-re nyert a Pécs. Még Pölöskey doktor is betalált. 

Volt még a nyár elején egy elhíresült interjú, amelyben Szalai László, a magyar edzőképzés új vezetője arról beszélt, hogy ismert focistáink közül nem mindenki tudja, hogy az energia nem az energiaitalból lesz. (Hanem a fehérjeporból, ez köztudott.) Abban az interjúban hangzott el az a történet, igaz nem Szalai mesélte, hogy a magyar edzők kimentek a Milanhoz megnézni, hogy is kéne ezt csinálni, és mindegyiken volt vagy 30 kiló plusz, és az olasz újságírók azon fintorogtak, hogy Magyarországon így néznek ki az edzők.

Bekő Balázs, Kecskemét, 2013 augusztusa.

Fehér Zoltán, miután kiegyenlített a Kecskemét ellen, meg is nyerhette volna a meccset. Ráadásul az egész Kecskemét-Haladás ilyen volt, pedig én eddig elhittem a Haladást. Még a tippmixem is elment. De ezért a legurított labdát kapásból a hátam mögé lőni helyzetért megérte.