A magyar futball igaz története

A Haladás mindig, de tényleg mindig jó meccseket játszik, ráadásul könnyű hozzájuk viszonyulni, mert (a) Guzmics + Devecseri, (b) a kis Radó dobálja magát, de közben nagyon jól focizik, (c) egy iszonyat gyökér, rugdosódó csapat. Rajost a Videoton ellen a 37. percben becserélték, a 38. percben összehozott egy tizenegyest meg egy kiállítást, aztán a Haladás kettős emberhátrányban végül leikszelt a Videotonnal.

Artner Tamás személyében új igazmondó juhász van születőben a bohócligában. Egyrészt aljas módon mosdatja állandóan Devecserit és Guzmicsot, másrészt mindent meg tud magyarázni, még azt is, amikor csak simán seggbe kéne rúgni a Németh Máriót, meg a Radót. "Radó András nem akart elesni, ahogy átvette a labdát, a vizes füvön megcsúszott, de menni akart tovább, mire az oldalról érkező védő elütötte. Jelzésértékű volt, hogy a pécsi futballista rögtön emelte a kezét, hogy ő aztán nem csinált semmit. Ami Németh Márió esetét (a gifen) illeti: bár nem volt tizenegyes, egy elegáns bíró ilyen szituációban továbbot int." Elegáns bíró? Hol él maga Artner elvtárs? Haladás-Pécs 1-3.

Sokadjára silányodott idén a Ferencváros egy gyenge középcsapat szintjére, ezúttal a Haladás csatárai húzták rá a bohócsipkát a 400 ezer eurós férfit is felvonultató Fradi-védelem minden tagjára, de legfőképp a brazil Gersonra, aki mintha középpályás lett volna az elején, most meg jobbhátvéd, Moniz mester megint keveri a kártyákat. Az első gól Gerson nélkül is fenomenális volt, Jova és a Haladás-csatárokat előzékenyen kísérgető védők egymást múlták alul. 

Az hozzávetőlegesen öt másodperc a tizenhatoson belül, amit Radó úgy eltölthet egy rossz labdaátvétel után, hogy nem megy a közelébe fradista. A Fradi valamikor még az év meccsét játszotta az Újpesttel, de ez még akkor lehetett, amikor Gerzsonka fogta az embereket, akik a közelükben álltak, Besic pedig nem három méterrel a többiek mögött próbálta volna lesre állítani az ellenfelet. Hogy utána, mint aki jól végezte a dolgát, kocorásszon, kímélve magát a bosnyák vébészereplésre.

És akkor utoljára a csodálatos vallási kitárulkozásokat felvonultató (továbbra is várom a megfejtéseket) Mezőkövesd (az állítólagos magyar Barcelona) - Haladásról. A nyolcvanadik percben egy bizonyos Bogdány először Guzmics, vagy Devecseri, vagy valaki más, mindegy, hogy ki, ha valami elbaszódik, nekik kettejüknek köze van hozzá manapság, kisebb hibája után felbőrözi Fehér Zoltánt, majd tökéletesen lép be a tizenhatoson belülre, ahol aztán ez történik. Ülj le, fiam, egyes.

Egy pillanat alatt szitokszó lehet egy magyar focistából, ha teljesen indokolatlanul válogatott lesz, majd a sorsdöntő meccsen igazi nemzetvesztő hibát vét, ráadásul a hétköznapokban csapattársa egy másik olyan játékosnak, aki teljesen indokolatlanul válogatott lett, és szintén igazi kretén volt egy sorsdöntő mecsen. Guzmics Richárd kezdte a sort, Devecseri Szilárd folytatta, most pedig a nyerő lovon ne változtass elvét követve, Fótyik Dominik (reméljük az ő InStat számai is jók, mert az InStat-számok olyanok, mint a Fibonacci-sorozat, és a pí egyszerre) mutatta meg, hogyan lehet eldevecsirisedni, méghozzá a két nagy előd óvó tekintete előtt. Egyébként Devecserinek és Guzmicsnak is meg volt a lehetősége, hogy egy szép nyugodt karriert lehúzzon a bohócligában, de ez a két meccs elintézte a renoméjukat egy életre.