A magyar futball igaz története

Amióta láttam Nikházi Márk gólörömét nem hagy nyugodni egy még 2006-os eset, amikor Palásthy Norbert még valahol a másodosztályban játszott, talán a REAC-ban, és a második félidő végén nem tudom, ki ellen sorsdöntő gólt szerzett, amit így ünnepelt meg. Ugyanaz a mez, ugyanúgy a salakon, mint a lelki ikre Nikházi.

A gól se volt semmi egyébként, amit így ünnepelt meg. Palásthy, fiam, kár, hogy kikoptál a bohócligából.

Nikházi fejében ez biztos valami übertornász mozdulatnak tűnt, vagy csak simán ennyire magával ragadta, hogy betalált az egyre inkább a mezőny alsó felében ragadó Honvéd ellen. Hiába, Davide Lanzafame nem egy Emanuele Testardi. A Diósgyőr viszont megindult felfelé, már negyedikek, egy pontra Európától.

A kukás, miközben még mindig a bohócliga egyik legjobb kapusa, tavaly majdnem kiesett a Pápával, csak az utolsó forduló szerencsés összjátékainak köszönheti, hogy nem. A diósgyőri utolsó forduló után megkérdezték tőle, hogy ez most, ez hogy volt, Lalikám, erre kicsit hebegett, majd klasszikus arckifejezését felvéve azt mondta: Tudod ki ez, aki így beszél? Tudod ki ez, drága csillag?!

És, hát ilyenkor, ahogy az Oscar-beszédeknél lenni szokott, Lali folytatta: csókoltatom a feleségem, a gyerekeimet, a Danikámat, a Lalikámat, az édesanyámat, mindenkit, bent maradtunk, és jövőre jobbak leszünk! Erre kukás kéz fel!

Két verességgel és egy habkönnyű kieséssel folytatta a szezont a Kispest a Celik Niksic kiverése után. Elfogytak a védők, elfogytak a csatárok, elfogyott minden, eközben Davide Lanzafame a bohócliga történetének egyik olyan légiósa, akinek a nevét tiszta szívvel lehetett részegen obégatni, éppen másfél éves eltiltását tölti Olaszországban pár ezer euró miatt.

CSAK A KISPEST! MINDENKI ÚJPESTRE! TÁMADÁS!

(Mindent köszönünk, Davide! Bronzérem, Vadvirág presszó, visszavárunk!)

Huszti Szabi gólt lőtt a német kupában egy negyedosztályú csapat ellen, aztán mint a felhergelt kanmajom, ezt csinálta. Nekem mondjuk példakép.