A magyar futball igaz története

Egyszerre ült tort a bírói vakság, a bírói vakszerencse és az isteni beavatkozás az igazság érdekében a szombati Diósgyőr-Újpesten. A hazaiak egy jól kezdő Újpest ellen nyertek relatíve simán, 2-0-ra, úgy hogy ha nem így alakul, akkor most Németh Ádám, mint vadbarom szerepelne a hírekben, így viszont az egész kicsit tét nélküli. 1-0-ás diósgyőri vezetésnél Barczi Dávid kiugrott, majd megpróbálta átemelni a kifutó Balajcza Szabolcson a labdát, a kapus arcában azonban elakadt a labda. Németh Ádám pedig lefújta a kezezést, majd amikor rászóltak a fülére, (éljen soká a futballban alkalmazott technológia) szabadrúgást ítélt kifelé. Kérem?

De ha valaki azt gondolná, hogy a bíró csak késleltetve fújta le a lest, vagy a Diósgyőr tudott volna profitálni abból, hogy Balajcza Szabolcs messze a kapujától, öregember módjára összeesett, az téved. 

A bírói síp egyébként nagyjából akkor szólalt meg, amikor a Diósgyőr játékosa kapura lőtt, csak hogy teljes legyen a zűrzavar. Magyar futball, én úgy szeretlek.

Holman Dávid gólt lőtt az MTK-nak, aztán Józsi Györggyel egymás nyakába omlottak, mint a nyári nap utolsó sugarai elől az árnyékba menekülő piknikezők egy XIX. századi festményen.

Akkor, hogy mindenkinek egyértelmű legyen. Pölöskei Gábor idősebbik fia, a Fradiból kiutált Pölöskey Péter, igen, ipszilonnal. Kisebbik fia, a most az MTK-ban a szezont két bombagóllal nyitó Pölöskei Zsolt. Pölöskey csatár, rossz. Pölöskei támadó középpályás, jó. Pölöskey a nagyapjának ígérte meg, hogy újra ipszilonnal írja, mert valaha nemesek voltak. Pölöskei eközben a Liverpool akadémiájára járt.

Bognár György ma mindenhez ért, ami futball pedig nem volt még olyan rég, amikor Kispesten úgy fogadták a szurkolók, hogy azért lett a Honvéd edzője, mert a két kedvenc színe a PIROS meg a FEKETE. Belőled elég volt.