A magyar futball igaz története

Otthon kétgólos hátrányból állt föl a Mezőkövesd a Debrecen ellen. Nagy mecs, igen nagy meccs volt, Melczer és Harsányi majdnem megismételte az inkriminált Lanzafame-Martinez esetet egy tizenegyesnél, de Véber György nem egy Marco Rossi, hogy a játékosok csak úgy viselkedjenek a pályán, ahogy nekik tetszik. Nem, nem. Véber György ráadásul már Véber Zsuzsi korában is megmondta, ha az Isten lova leszarta az eget, nehogy már most, 50 éves kandúrként hülyeségeket magyarázzon neki egy újságíró. A coubot a taccs.hu-s sfefe készítette.

Igazságos hármassal küldte haza a Mezőkövesd a tavaly ilyenkor még szebb napokat látott Győrt. Véber György már a második gólnál is kisebb sprintet vágott le, aztán jött a harmadik egészen a 442 tábláig. Pintér Attilát megint a klubtulajnak kell majd megvédenie a szurkolóktól, zenghet, zúghat a Pintér, köszönjük.

Pintér Attila és Lipták a lift Zoltán megcsinálták, amire a Videoton képtelen volt: nyertek a Kaposvár ellen. Átszakadó gát, sercen a köpet, a Rába partján, csillogó közeg. (bocsánat)

Úgy nyomják a kaposvári meg a győri fiúk, mintha joystickkal irányítanák őket, egy csel jobbra, egy csel balra, szerelés, szerelés, nyomom a kört, de nem csinál semmit, hogy rohadjon meg. 

A pécsi Grumics egészen szép gólt rúgott a hétvége valószínűleg egyetlen értékelhető meccsén a Diósgyőr ellen, aztán a pécsi ultrák közé vetette magát. Az ő korában már minden gólt nagyon meg kell ünnepelni, ki tudja, melyik lesz az utolsó.