A magyar futball igaz története

Csodálatos, ritkán látható, fantasztikus és nehezen felejthető meccset játszott egymással a Puskásban a Fradi meg az Újpest. A meccset 22 ezren látták a helyszínen, és már a negyedik percben elveszthették az eszüket az újpestiek, amikor gepárd2, Bavon Tshibuabua teljesen stílusidegen módon, szép gólt lőtt kapásból. A Fradi megzavarodott, az Újpest rohamozott, és amikor Diallo egyenlített, nyugodtan lehetett volna már 0-2 az Újpestnek.

Az első félidőben fokozatosan érkezett meg a Fradi meccsbe, a fordulás előtt nem sokkal pedig a vezetést is megszerezhette volna. Józsi György kapásból lőtt, a kipattanót Diallo bikázta bele az ihletett állapotban röpködő öregfiúba, Balajcza Szabiba, de nem volt vége, újabb kipattanó, amit a gólvonalról vágnak ki, de 10 másodperc múlva már újra Diallo fejel kapufát, a kipattanó pedig a földön agonizáló Vasziljevics kezén változtat irányt, így nem tud kapura lőni Böde. FUTBALL!

A második félidő rögtön egy Juanan öngóllal indult, nem volt olyan Fradi gól egyébként, aminél nem lett volna a közelben Juanan, mint tucatlégiós. Már ekkor zöld füstbe borult a lelátó, Böde gólja után pedig már lemondtak a szurkolók a magukra erőltetett nyugati sztenderdekről, és jöhettek a rohamrendőrök megfékezni a pofozkodás felé tartó ünneplést. Ha ezt a meccset negyven éve játszották volna, és nem 3-1, hanem 5-4 lett volna a vége, akkor ma erre a Fradi-Újpestre is könnyes szemmel lehetne bezzegezni, hogy a régi szép idők. Még ilyet, még sok ilyet, fiúk!

Nem csak a fradista Somalia merészkedik alá a Fradi-Újpest derbiken a megmagyarázhatatlanba, hanem Bavon Tshibuabua is, aki tavaly ezzel a góllal mutatkozott be a bohócligában, hogy utána eltűnjön valahol az Újpest kispadja és második csapata között húzódó véres húsdarálóban. Ettől még lehet, hogy kezdeni fog vasárnap, mint Simon Krisztián lelkitársa gepárdposzton.

Vasárnap, akkor jön az elmúlt öt évben már derbiként emlegetett Fradi-Újpest, és az ilyen háromesélyes blablabla meccseken, tényleg bármi megtörténhet, még az is, hogy Somalia jobbhátvédből megindul, mint tavaly, aztán ballal óriás gólt ver a léc alá. Somalia gólja megihlette a meccs után Lázár Bencét is, aki azt bírta mondani, hogy a "Somalia még jobbal sem tud lőni, nemhogy ballal". Szegény kicsi Lázár Bence sem tud ballal lőni, azért mondta. 

Valószínűleg életében nem fog mégegyszer egymás után két ekkora gólt lőni Böde Dániel, de most megrúgta, úgyhogy mindenki álljon meg egy percre. Kedden a saját térfeléről megindulva mattolta a közepesen erőszakoskodó észteket, szombaton pedig lekopírozta a keddi akciót annyi különbséggel, hogy az észtek verőlegénynek tűntek a tavalyi Pápa-Egert idéző pápai védőkhöz képest.

Ricardo Moniz a meccs után először kabaréba hajló jelenetet adott elő segítőjével, ő magyarul mondott egyszerű szavakat, amiket hollandra fordított Máthé Csaba, aztán úgy csináltak, hogy ja, bocs, csak összekeveredtünk, majd Moniz azt mondta, hogy szívesen lát még ilyen gólokat Bödétől, akár a hollandok ellen is. Azt hiszem, az egész jelenet azt volt hivatott megmutatni, hogy Moniz már kicsit magyarnak érzi magát, és hamarosan akár az is kiderülhet, hogy mit gondol a székelykáposztáról. 

Igaz, hogy csak Ligakupa, és igaz, hogy csak a Tatabánya ellen, de egyre tisztábban látszik, hogy új sztár van születőben a bohócligában. A fradista Diallo olyan fizikai képességekkel rendelkezik, amelyek utoljára a honvédos Abrahamnak, a sötét őrgrófnak voltak Magyarországon, de egy árnyalattal ügyesebbnek látszik, és Abrahamot pénzzé tudta tenni a Honvéd.

Az már most egyértelműen látszik, hogy Diablo (elírás, de maradjon) jobb, mint a nem tudom mivel küszködő, helyenként öregemberre hajazó Jack Tuijp, és nincs az a magyar védő, akit ne tudna leatletizálni, vagy kicselezni, magyarul: ne tudna sok gólt lőni a Fradiban. Egyébként az MTK ellen is próbált Diallo ollózni, de az szánalmasra sikeredett, ez viszont teljesen Horváth Ferike volt.