A magyar futball igaz története

Tshibuabuának semmilyen üres kapu nem lehet igazán üres.

Bármibe fogadtam volna az MTK-Diósgyőr előtt, hogy egy potyagól legalább lesz a havas pályán. Ez olyan, mint amikor esik kicsit az eső, és beáll a körút. 

A pécsi Grumics egészen szép gólt rúgott a hétvége valószínűleg egyetlen értékelhető meccsén a Diósgyőr ellen, aztán a pécsi ultrák közé vetette magát. Az ő korában már minden gólt nagyon meg kell ünnepelni, ki tudja, melyik lesz az utolsó. 

Európainak nem mondható, de jó meccsen szakította meg gyenge sorozatát a Fradi, pedig a Diósgyőr az első percben rögtön vezetést szerzett a jövő egyik 24 éves reménysége, Futács Márkó jóvoltából. A Fradi vezérei azonban jól fciztak, Jenner nagy gól lőtt szabadrúgásból, Böde duplázott, és újra bebizonyosodott, hogy a Fradi támadójátéka jelenleg annyit ér, amennyit azon a meccsen Jenner és Böde.

A meccs után Ricardo Moniz egyszerre volt egy ereje teljében lévő Pintér Attila, és a démonaitól gyötört László Csaba. A mellkasát verve, a címert csókolgatva, egy Akeem Adams mezt lobogtatva ment a Fradi-tábor elé, majd egy Adamsről kapott kérdés után otthagyta a televíziós interjút.

Amióta Rudolf Gergely és a Diósgyőr kölcsönösen lemondtak egymásról, mindkét fél szárnyalni kezdett a bohócligában. Rudolf végre olyan csapatban játszhat (persze sérült), amelyikkel szerinte egy szinten van, Diósgyőrben meg végre olyan fiatalok játszhatnak, akiktől nem fordul ki a gyomra a szurkolóknak. Nikházi Márk irányít, a Győrbe ment Rudolf Gergely szerepében Barczi Dávid, Futács Márkó bizonyítja, hogy ő nem egy anyagias center, de a Micimackó-kommandóból most Bacsa Patrik a legjobb. Második a Diósgyőr, jöhetnek a teltházak.